Gondoltam, hogyha majd hazajövök, akkor milyen békésen (és hatékonyan) fogok dolgozni, most, hogy a kis Rudapithecus napközben a Cica csoportot szórakoztatja. Aztán a hét elején kiderült, hogy a kedves édesapja elutazik valahova (leszoktam arról, hogy megkérdezzem merre jár, amikor egyszer elváltunk és másnap írt egy levelet, hogy "Helló, Iránban vagyok." - már nem a házasságunkat bontottuk fel, csak visszaadta a kisgyereket és pát intettünk egymásnak), de gondoltam, hogy végül is 3 hónapig jártam Ázsiát a gyerekkel, csak nem lehet itt gond.
Aztán elkezdtem kapni a megrendeléseket és láttam, hogy végtelen munka lesz, úgyhogy villámgyorsan kerítettem még pár fordítót magamnak, ettől egy kicsit megnyugodtam (+ Írtam egy letorkolós emailt is, amit utálok, de sajnos a munkával jár - attól, hogy baráti a hangnem még én vagyok a főnök, úgyhogy nem szeretem, ha olyan dolgokat kérnek rajtam számon, hogy miért keresek még embert, huh.). Szóval az a része a dolgoknak, hogy ne kelljen napi 25 órát dolgoznom, megoldódni látszik. Annál is inkább, mert szeretnék egy kicsit megint egy kicsit vicceskedéssel is foglalkozni, mint ahogyan ezt kifejtettem Brutikának is egy zaklatott emailben.
Közben még arra is volt időm, hogy elvigyem a 6 évest egy castingra (nem akarom eladni a húspiacon, csak egy baráti kérés volt), de nem tud hitelesen megszeppent 10 éves gyereket alakítani - gondolom ez nem egy meglepő információ. Elcipelgettem úszásra és kacsákat etetni, több alkalommal is. Beszereztem az apróságokat, amiket a misztikus húsvéti állat elrejt a kertben, miután küldtünk neki emailt (mint megtudtam, az a címe, hogy "Nyuszi.kukac.internet"), amiben szerényen, de részletesen le fel voltak sorolva a vágyak. Elkezdtem neki angolozást nézni, nehogy elfelejtse a megszerzett tudást (könnyekig hatódtam, mert tegnap épített nekem legóból egy rendkívül veszélyes "poisonous mummy fish"-t).És még a beteg anyukámra is vigyáztam kicsit.
Mondom én, hogy nem történt semmi különös.
