Szóval akkor Bali.... Megmondom őszintén, hogy igazán sosem vágytam oda, ez is azon célpontok egyike volt, ami olyan "odamennek a sznob ismerősök" kategóriába tartozott (mint Dominika vagy a Maldív-szigetek), ami nyilván nem azt jelenti, hogy ezek rossz helyek lennének, mert gondolom nem szenvedni járnak oda, csak valahogy ezer más hely van, ami jobban érdekel, úgy általában. Na de közben a gyermek felszedett magának egy igazi amerikait, akivel másfél hónapig együtt játszottak a parton, ők pedig éppen Balira mentek haza, a repülőjegy olcsó volt, úgyhogy gondoltam, hogy miért is ne, látogassuk meg őket.  És micsoda hiba lett volna nem elmenni! Nyálasan szép hely, ugyanis. A növényzet eggyel bujább volt, mint Thaiföldön, mindenhol gyönyörű faragott kőszobrok, mohával borítva (hát igen, sajnos ez a sok eső egyrészt áldás, másrészt meg nagyon sok helyen problémát jelent a penész, úgyhogy ha valaki esetleg hosszabb időre oda szeretne költözni, akkor erre oda kell figyelni a szállásválasztásnál). Turistásnak persze turistás hely, de hát valamiből szegény balinézeknek is meg kell élniük (mint kiderült, a minimálbér olyan 20-30e forint körül van, ami megmagyarázza, hogy az automatából miért ennyi a maximum, amit ki lehet egyszerre venni - persze vicces, mert ez rúpiából olyan 1-1,5 millió és ötvenezresekben adja ki gép, de legalább volt egy kis gengszter fíling, amikor kifizettem készpénzben a szállást).

Balira azt terveztem, hogy főleg proliskodni fogunk, nem csinálunk nagyon semmit és szigorúan tartottuk is magunkat ehhez a programhoz, szóval úszkáltunk meg elugrottunk az állatkertbe, ahol remek bőgőmajmokat láttunk meg gibbonokat (és a madárröptetőben egy szerencsétlen pulykát is, akin látszott, hogy maximálisan frusztrálja, hogy a) nem tud repülni b) csodálatosan szép papagájok és paradicsommadarak között kell rondulnia c) a b-pont miatt egyetlen gyerek sem akarja őt etetni, szóval szerencsétlen csak tépkedte a tollát a sarokban).

A legkellemesebb napunkon elmentünk Ubudba, ahol van egy Monkey Forest nevű hely, ahol meglepő módon majmok vannak, fák között. De azok az igazi, sittes makákók, akik azonnal kiszagolják, hogyha kaja van nálad és hiába 20-30 centisek, nagyon durván tudnak vicsorogni és simán megharapnak egy jó kóláért is. (Több ilyen vitás helyzetem is volt majmokkal, de ha az embernél nincs csúzli, akkor meg kell futamodni és kész.) Étel ugye nem volt nálunk, de Rudikának sikerült leugrania egy fáról, amitől az egyik kis szőrös srác begurult és elkezdte harapdálni a lábát (már nem cafatokra, azért akkor felhúztam volna a szemöldököm, majomszeretet ide vagy oda, csak inkább a nadrágját csócsálta), de a 6 éves életében először nem hisztirohamot kapott, hanem higgadtan megvárta, amíg a másik - vele ellentétben igen hisztériás - élőlény elengedi. Ez meg is történt, amint kiszúrt egy chipses zacskót a szemétben, szóval végül megúszta a majomharapást (is) és szerintem egy életre megtanulta, hogy majmok társaságában nem ugrálunk le a fáról.

Ennyi zabáló lény láttán mi is megéheztünk, úgyhogy elvándoroltunk a közeli rizsföldekre, ahol egyáltalán nem ettünk rizst, mert én egy ideig azt hiszem nem vágyom most rá, viszont nagyon jól nézett ki a hely, sokkal izgalmasabb volt, mintha mondjuk egy búzamező közepén ebédeltünk volna. A vulkánhoz viszont nem voltak hajlandóak eljönni a srácok, hiába mondtuk, hogy nem egy gőzölgő lávatengerbe akarjuk bedobni őket, de valamiért a gyerekek ösztönösen tartanak a természeti katasztrófáktól. Én meg attól tartottam, hogy Bali után Bangkokba megyünk és hogy mit fogunk ott 2 napig csinálni (egyedül azért könnyebben elfoglalom magam, de mondjuk a 6 évest kevésbé kötik le a szép Buddha szobrok, mint ez korábban kiderült), de persze azért nem rágtam emiatt tövig a körmeimet.