Elindultunk közben szépen, jól otthagytuk a Paradicsomot, pedig finom volt. Először elkompoztunk Donsakba, szerencsére most nem volt viharos a víz, úgyhogy a hányózacskó nem kellett rendeltetésszerűen használni. Donsakból busszal Surat Thaniba mentünk, ahol van egy vicces nevű majom kiképzőközpont (tréfás lenne, ha egy majomhadseregről lenne szó, de csak arra oktatják őket, hogy kókuszt dobáljanak le a fáról - mondjuk korábban azt hittem, hogy ez egy ilyen alaptudás a majmoknál, de úgy látszik mégis a fejükbe kell verni, viszont ezek a Dr. Majmok sem szelídebbek, mint a nagy majomátlag, mert valahányszor összetalálkoztunk kiképzésen átesett majmokkal, elég vadnak tűntek.).
Suratban végül kiderült, hogy mégis van nyolc órás vonat, úgyhogy gyorsan jegyet is váltottunk és valahogy leszerveztem a szállodában, hogy 7:30-kor legyen ott a taxi - csak azért volt körülményes, mert idelent délen annyira nem divat a turista, úgyhogy még a szállodákban sem beszélnek a thaion kívül egyéb nyelvet. Mindenesetre, ha valaki esetleg arra készül, hogy vonatozzon Surat Thaniból, akkor figyeljen rá oda, hogy valamilyen különös oknál fogva az állomás vagy félórányira van a városközponttól.
A vonatút pazar volt, a thaiok nagyon boldogok voltak, hogy ott vagyunk velük a vagonban, lefogadom, hogy a Cegléd-Kistelek viszonylatban utazó thai kisfiúkat feleannyiszor sem simogatják meg, mint a hat évest, de ő szerencsére két hónap alatt megszokta már, hogy idegen bácsik/nénik szeretgetik úton-útfélen.
A vonat szerencsére pontosan indult, de ez nem akadályozta meg abban, hogy egy 1,5 órás késést összeszedjen (nb. egy sín van, csak ez az egy vonat megy rajta, út, lámpa nincs közben, mert javarészt pálmafás, rizsföldes, dzsungeles vadonon keresztül megy - de lehet, hogy ez egy hagyományos embernek nem annyira élvezetes, mint nekem, a vonatbuzinak).
A másik pazar dolog, hogy itt minden vonatút hosszú, úgyhogy alapból adnak ebédet is. Most rizs volt meg valami pirinyó halacska, de olyan csípős volt, hogy kicsit pislogtam tőle, pedig amúgy barátja vagyok az erős ízeknek.
Lényeg, hogy végül megérkeztünk Hat Yaiba, ami már igen közel van a maláj határhoz és korábban olvastam valahol, hogy errefelé néha van egy-két robbantáska, úgyhogy ami először feltűnt az az volt, hogy itt igen sok rendőr van, bár nem tudom, hogy a két dolog között van-e összefüggés.
És igen, kitört a cunami közben, nem tudom, hogy ez mennyiben érint minket (a legutóbbi alkalmával a drága cégestársam pont a térségben volt, egy hétig nem is jelentkezett, úgyhogy már lélekben eltemettük, de aztán kiderült, hogy csak valami nagyon eldugott helyen kóborolt Myanmarban.).
