Végül úgy tűnik, mégsem veszek el örökre.... de ez már szinte csak a véletlen műve. Az elmúlt pár hétben nagyjából minden nap sikerült olyan hajnali 1-kor feküdnöm és reggel 5-kor kelnem - nem panasznak mondom, mert ráadásul mindez már a múlté (remélem örökre), de végül sikerült megálljt parancsolnom a munkafolyamnak, behoztam a korábban keletkezett lemaradásokat és remélhetőleg ezután már nem fogom úgy érezni magam, mint szerencsétlen Hamupipőke, bár szerintem lencsét szortírozni kicsit kevésbé stresszes, mint sok ezer percnyi fordítást menedzselni. Persze ez nem arról szól, hogy lenézném a konyhalányokat vagy ilyesmi. Sőt.
Mivel nagyjából folyamatosan dolgoztam és a fennmaradó időben a hat évessel foglalkoztam, tulajdonképpen nem történt semmi, azaz beiratkoztam közben egy hatha jóga tanfolyamra (mindenkinek kötelezővé tenném), eljárogattam futni (állóképességem tart a nullához) és egyszer sikerült rengeteg sört meginnom, melynek hatására fél napig nagyon szerelmes voltam egy szinte ismeretlen srácba, de aztán józanul arra jutottam, hogy biztosan van 3 szép ikerlánya és spánieleket tenyészt a b.nejével, úgyhogy aztán reggelre ki is szerettem belőle. A sörből azért nem, bár mocskosul fájt a fejem.
Na de most már csak arra várok, hogy végre kipihenhessem magam és élhessem az életem.
