Az új dolgozóknak köszönhetően sikerült viszonylag nagy mennyiségű munkát másokra testálnom, aminek az lett a kellemes következménye, hogy végre volt időm proliskodni. Az időzítés teljesen jó volt, mert legalább végig élveztem a Titanic fesztiválon három remek filmet; egy norvég krimi-vígjátékot, egy francia thrillert és egy német filmdrámát, annak ellenére, hogy sajnos most főleg délutáni vetítések voltak, amikor én általában a hat évest szórakoztatom. A másik jeles eseménye a hétnek az volt, hogy az előbb említett csatolmányomat beírattuk iskolába, melynek kapcsán ismét felvetettem a drága apjának, hogy mi lenne, ha nem csak engem érne tetemes anyagi kár a gyermek szükségleteiből kifolyólag, de egyelőre terel és inkább ismét külföldre távozott. Hát hiába, az én életem sem fenékig tejfeles. (Főleg azóta, hogy nagyjából áttértem a vegán táplálkozásra, de nem akarom elkötelezni magam, mert mindig úgy éreztem, hogy azért ezt igen nehéz maradéktalanul megvalósítani kis hazánkban.)

Pénteken elzarándokoltam a munkahelyemre, ahol gyakorlatilag a slágertéma a fogyókúra volt, nemtől és kortól függetlenül, úgyhogy mindent tudok a nérázásról, a candida fogyókúráról és a turbó diétáról is, de mondjuk ettől még szerencsére elmentünk a kis büdösbe meginni "csak két sört", amiből nem tudom, hogy végül pontosan mennyi lett, de ahhoz elég volt, hogy hang nélkül végig élvezzünk valami éneklős műsort a tévében, amiben a kis kolléganő szerepelt.  Mindenesetre azt hiszem nem jutottam el a teljes képzavart okozó 8. sörig, mert nem küldtem senkinek sem smst arról, hogy mennyire szeretem és mennyire hiányzik.

Az univerzum pedig úgy tűnik nem akarja, hogy találkozzam a fiúval, aki tetszik nekem, mert eddig minden héten sikerült elkerülnünk egymást, de én nem erőltetem a dolgot, egyrészt azért, mert birka türelemmel megáldott egy jószág vagyok, másrészt meg ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az univerzumot.